NAP

• Felelősség a tudatunkért, a rezgésszintünkért. Hogyan élek, hol van a tudatom? Biztos, hogy a legtisztább, legragyogóbb igazságot fejezem ki, élem?

• Hogyan tudom a közös jót elősegíteni? Milyen adottságom, fényem van, amit megoszthatok a világgal és ezáltal hasznára lehetek a nagy egésznek?

• Milyen belső praktikákkal, gyakorlatokkal tudom fenntartani a benső tüzem és lelkesedésem?

• Hol vállalhatok természetesen (ego mentesen) vezérszerepet az életemben? Hol hárítom ezt?
• Hol érzem azt, hogy sötétben tapogatozom az életemben, és a tudatosság hiányzik, elveszve, belső vezérfonal nélkül, bizonytalanul téblábolok?
• A Nap fénye a TUDAT fényére emlékeztet minket, és arra tanít, hogy elkötelezettséggel, napi kitartó energia befektetéssel és a helyes pozitív, hittel teli attitűddel mindenen felül tudunk emelkedni, minden elérhető, kibontható, kifejleszthető.

A NAP ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATUNK

Ha harmonikus: Pozitív attitűddel állunk az élethez, minden nap egy új lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk a céljainkhoz és megvalósítsuk a szívünk álmát. Sok energiánk van, és megértettük, hogy ha szívből, lelkesedésből, a szellemünk tüzéből cselekszünk, akkor nem csak, hogy könnyebb az út és örömtelibb, de több energiánk is van. Ragyogunk és ez mindent pozitív módon befolyásol.

Rendelkezünk egészséges önbizalommal és megértettük, hogy az utunk és a dharmánk beteljesítése nem csak a mi érdekünk, hanem energiáinkkal, tetteinkkel hozzájárulunk a nagy egész kiteljesedéséhez is.

Nem félünk kifejezni magunkat és ösztönözni, inspirálni másokat az ő útjukon, tudunk hitet adni és bízni másokban.

Képesek vagyunk felülemelkedni az élet nehézségein, mert tudjuk, hogy azok is szükségszerűek és erősítenek, tanítanak bennünket, tudjuk, hogy semmi sincs ellenünk. Végtelen hitünk van az Életben és az Isteniben.

 Ha diszharmonikus: Nem hiszünk magunkban, inkább mindig a negatívumokra figyelünk, hajlamosak vagyunk kifogásokat keresni, halogatni dolgokat. Gyakran inkább kivárunk és passzívan szemléljük az eseményeket, olykor kerüljük a konfliktusokat. Nehéz kezdeményeznünk, kifejezni magunkat. Sokszor érezhetjük azt, hogy nem tiszta előttünk az irány, zavarosság van bennünk. Nem szeretünk döntéseket hozni, és gyakorta harcolunk a felettünk állókkal szemben, vagy elveszünk vitákban és hatalmi harcokban.

Olykor túlságosan alárendeljük magunkat másoknak, máskor meg mi főnökösködünk mások felett. Mindenesetre a hatalmi vonalak és a határok nem tiszták. Esetleg szeretünk visszaélni a hatalommal; haraggal, felsőbbrendű érzéssel bírunk mások felett. Hajlamosak vagyunk vezéreket vakon követni, és ez néha visszaüt, mert az erőnket másnak adjuk át. Esetleg visszaélnek az energiáinkkal és odaadásunkkal. Nincs elég életenergiánk. Depresszióra és pesszimizmusra hajlamosak lehetünk.